Minden szakmának megvannak a szégyenfoltjai, eltitkolt ügyei, melyeket az intézményvezetők úgy kezelnek, mint a ‘forró krumplit’. Hiszen számos kellemetlen következménytől lehet tartani a nyilvánosságra kerüléstől a bírósági eljáráson át a támogatók bizalmának elvesztéséig. Ahogy azt az utóbbi időben megjelent több figyelemre méltó publikáció is jelzi, a munkatársak által elkövetett lopások a könyvtárakban sem ritkák. A cikk szerzője saját tapasztalatai alapján tesz javaslatokat arra, hogyan lehet és kell helyénvalóan kezelni a jelenséget. Mit is lehet lopni egy könyvtárból? Mindenekelőtt könyveket. Egy nagy egyetemi könyvtárban fordult elő például, hogy egy második emeleti lakását bérbeadó hölgy telefonált be a könyvtárba. Aggódott a bérlője által felhalmozott rengeteg könyv miatt – félt, hogy súlyuktól beszakad a födém. A kolléga ugyanis több mint 7000 kötetet hurcolt haza munkahelyéről. Még a hűtőszekrényében is könyveket tárolt. Kifejezetten könnyen elemelhetők a CD-k és DVD-k, és kelendő bármilyen használati cikk, a papírtól a bútorokig. Természetesen veszély fenyegetheti a fénymásolásból és egyéb szolgáltatásokból befolyó kézpénzt, de lopás az adatok eltulajdonítása is: az olvasók személyes adatainak összegyűjtése és eladása üzleti cégeknek, vagy a késedelmi díjak, elveszett könyvek ‘eltüntetése’ a számítógépes rendszerből. És mivel az idő pénz, a naplopás is ide sorolható. Körömreszelgetés vagy szex munkaidőben, Avon termékek terjesztése, vagy egyéb üzleti tevékenység, nem a könyvtár céljait szolgáló adományok gyűjtése… — mind veszteséget okoznak az intézménynek. Az éves beszerzési keret három százalékára becsülik a könyvtári lopásokból eredő kárt. – F: Mit lopnak a könyvtárosok? / ref.: Fazokas E.
Mit lopnak a könyvtárosok?
Régebbi hírforrás(ok): Könyvtári Figyelő, 2007/4., Manci: link