Az Egyesült Államokban megfigyelték, hogy az első öt évben a pályakezdő könyvtárosok közül — különösen az X-generációhoz tartozók (az 1964 és 1980 között születettek) — sokan saját akaratukból, esetenként többször is állást változtatnak. A jelenségnek nevet is adtak, úgy hívják, hogy a ‘kritikus ötödik év’. A változtatás oka, hogy az érintettek változatosabb pozícióra és perspektívára, jobb tanulási lehetőségekre vágynak, szeretnék magukat különböző területeken kipróbálni. Az idősebb korosztály, amely több évtizede dolgozik egy helyen, mindezt értetlenkedve szemléli, és úgy véli, hogy a fiatalok esetében nem működik a munkahely iránti lojalitás. Az okok pontosabb megismerése érdekében 2005-ben szakmai levelezőlistákon felmérést kezdeményeztek azok körében, akik 1996-ban vagy annál később végeztek a képzőintézményekben. A kérdőívvel az első álláshelyről, a váltás okairól, a szakmai fejlődéssel és a továbbképzéssel való elégedettségről kérdezték a legkülönbözőbb típusú könyvtárakban dolgozókat. Az állásváltoztatásnak három kategóriáját különböztették meg: előléptetés, váltás hasonló munkakörbe és hasonló fizetéssel (laterális váltás), szerepváltás (egészen más feladatkör). Mindez történhetett akár az intézményen belül, akár más intézménybe átlépve. – F: A kritikus öt év. Elveszítik-e a könyvtárak a legértékesebb erőforrásukat? / ref.: Hegyközi I.
A fiatal könyvtárosok elképzeléseit vizsgálják
Régebbi hírforrás(ok): Könyvtári Figyelő, 2007/4., Manci: link