‘Mivel az előző kisfiam szívét is a szülés után pár nappal műtötték, teljes volt bennem a káosz és a félelem. Szerettem volna a csecsemők szívproblémáiról többet tudni, ezért lementem a kórház orvosi szakkönyvtárába. Ott ismertem meg Terikét, a könyvtárost. Ő volt az első olyan ember, akiből nyugalom áradt, és biztonság, és valamilyen magától értetődő egyszerűség. És mint egy kisgyereknek, a szeme mindig mosolygott. Azt mondta, foglaljak helyet. Elmondtam neki mindent a babáról, és szakkönyveket kértem ebben a témában. Két könyvet is hozott, amit azonnal olvasni kezdtem, de nem tudtam figyelni a könyvre, mert beszélt hozzám, halkan és kedvesen, de folyamatosan…’ – F: okt. 25.
Régebbi hírforrás(ok): Hetek, link