Könyvtári stratégia 2008-2013 — lesz-e a mennyiségi változásból minőségi?

A stratégia jelenlegi anyaga link immár 26 oldalas, igaz, ebből a könyvtári önbevallásokon (és nem a használói felméréseken alapuló) hazai felmérések adatai és elemzése teszik ki több mint a felét. Emiatt kissé bizonytalan az alap. A külföldi trendek felvonultatása örvendetes, de hevenyészett. Inkább kiragadott részterületek felsorolása, mint trendek vázolása. Hiányzik belőle pl. hogy Finnországban mostanában cserélték le az ODR-elven működő könyvtárközi rendszert, vagy hogy a konzorciumok már határokon átnyúlva hatékonyak. Szintén örvendetes, hogy a KI-honlapról letörölt és ott azóta sem található, illetve korábbi, alternatív javaslatokból is kerültek motívumok az anyagba, nem egynek közülük felettébb ismerős volt; még szóhasználatában is 🙂
A mélyebb rétegeket tekintve árulkodó nyelvi jelek arra mutatnak, hogy a rendszer bemeneténél fontos az összefogás, együttműködés; a szolgáltatások felvázolásánál viszont a hierarchia szemlélete dominál. A korábbiaktól eltérően a célokban explicite megjelenik a határon túli magyarság felhasználói igénye. Ám a ‘beavatkozások’ szintjén ez már a nem sokat mondó ‘együttműködés’ szintjére szürkül. Apró módszertani gond, hogy a SWOT elemzés ‘gyengeségei’ közé néhány ‘veszély’ is bekerült, de kiviláglik belőle szakmai irányítás tehetetlensége az aktor nélküli ‘történt’ kifejezés alkalmazásai kapcsán. Szintén mélyebb értelmű ellentmondás az anyagban, hogy a rendszer végpontjait nem a végpontok támogatásával, hanem központosított szolgáltatásokkal képzeli el — amely elmúlt idők alapelveit jelzi vissza. Máshogyan fogalmazva: szolgáltatói piacot erősít az igénybevevők piaci lehetőségeinek támogatása helyett. A rendszer inputjai között pedig nem veszi számba a humán erőforrást. — Az anyagban vannak tehát biztató jelek, de még több alapvető változásnak kell megtörténnie, hogy használók és adófizetők igényeit szem előtt tartó — eredményes és egyben hatékony — rendszer formálódjék.