A digitális szakadék túloldalán a zenei könyvtárosok?

A könyvtári szolgáltatások közül talán a zeneiek külső körülményei változtak meg a legradikálisabban az internet hatására. Ahogy az alábbi cikk írja: alapvetően megváltoztak a használók [szokásai], a források [technológiája], illetve a forrásokhoz való hozzáférés csatornái. Erről a hazai zenei könyvtárosok mintha egy szót sem szólnának. Pedig lenne mit. Van-e például értelme a helyi zenetáraknak? Érdemes-e még régi hanghordozókat tartani? Nem hasznosabb-e a CD-ket helyben, a könyvtárban előállítani vagy egyenesen a használó otthonában saját MP3-lejátszójára tölteni könyvtári jelszóval, a zenei tájékoztatást dallamfelismerő szoftverekkel és streaming audio-szolgáltatásokal támogatni? Ugyanis ez a mai realitás — pl. a finn közkönyvtári rendszerben. Ami persze nem jelenti, hogy ne lehetne vinyllemezen szolgáltatni, vagy a drasztikusan elapadt helyi hangzóanyag-hallgatást folytatni. Amivel garantáltan el lehet(ett) veszíteni a használók döntő hányadát.