Szonyecska édes mélységekbe távozik

… Ulickaja regényei azért is érdekesek lehetnek számunkra, mert bennük — mintegy mellékesen — nemcsak a mai Oroszország, hanem a korábban inkább csak lózungokból ismert, vagy inkább nem ismert Szovjetunió mindennapjai, meglepetés-részletei is kirajzolódnak. Szonyecska rendületlenül olvas, mi más lehetne belőle, mint könyvtáros (egyszer össze kellene hasonlítani Darvasi László könyvtáros kisasszonyaival). Olvas és olvas, egészen addig, míg a könyvtárban meg nem jelenik a Férfi, aki megmutatja neki az életet (csupa nagy betűvel, és csupa kis betűvel is). Szonyecska szelíd csodálkozással fogadja és szolgálja a teljességet, hosszú évekre háttérbe szorulnak a könyvek. Amikor aztán a teljesség üveggömbje megreped — Szonyecska ekkor már kövér, bajuszos öregasszony –, esténként ismét fölteszi orrára a könnyű svájci szemüveget, és gondolatban eltávozik az édes mélységekbe, a sötét fasorokba, az áradó tavaszi vizekbe. Hát ennyi. – F: jan. 4.