Ismét a pataki könyvekről — nincs róla igényes katalógus

Mostanáig vártam, hogy az Oroszország által visszaadott, sokak véleménye szerint tőle visszavásárolt sárospataki könyvekről az eddigi felületes tájékoztatás helyett részletes, pontos képet kap a nagyközönség. Hiába. Mindmáig senki sem beszélt világosan a visszatért anyag pénzben meghatározható értékéről, nem is szólva szellemi, kultúrhistóriai jelentőségéről. Pedig a közvélemény megérdemelné, hogy megtudja, vajon megérte-e ez a száz-egynéhány darab azt a 400 ezer dollárt, amit őrzési díjként legomboltak rólunk érte az oroszok. Előrebocsátom, igen, megérte. Érdekes, hogy annak idején nagyon gondos, évekig tartó nyomozásról írtak a bennfentesek, de a link internetes orosz honlapot senki sem említette. Pedig ott megtalálható a nagy valószínűséggel teljes, sokszázas lista. (Talán az lehetett a gond, hogy az interneten szörföző érdeklődők ‘patak’ szóra kerestek, pedig – feltehetően elírás folytán – ‘patokra’ kellett volna.) A közvélemény felháborodott azon, hogy az oroszok őrzési díjat kértek. Pedig ez elfogadott, még ha nem nagyon publikus gyakorlat is. Ilyen címen veszik vissza régen eltűnt műtárgyaikat a múzeumok, könyvtárak és levéltárak, kikerülve ezzel a sokszor bizonytalan kimenetelű pereskedést. Amikor először hallottam a 400 ezer dollárról, az azért számomra is sokkoló volt. A Nemzeti Múzeumban megnézve az anyagot megnyugodtam, de csak a dolog anyagi részét illetően. Nagyon bosszantott a feliratok önképzőköri színvonala, továbbá hogy nem készült a visszakapott könyvekről szakszerű és igényes katalógus. – F: okt. 25.