Mikszáth Gyula: Pál utcai fiúk

Nagy Attila, a Magyar Olvasás Társaság elnöke kifejtette: ‘…az olvasás, de különös tekintettel a szépirodalom iránti érdeklődés radikálisan csökkent; a legnépszerűbb 25 szabadidős tevékenység rangsorában a 20. helyre csúszott az írott szó fürkészése. Holott jó három évtizede ez volt a listavezető!’ Még ennél is riasztóbb az olvasmányok összetétele. A kedvencek listáján szinte kizárólag a tantervben szereplő művek szerepelnek, ráadásul a megkérdezettek válaszai igencsak beszédesek. A kérdőíveken például efféle feleletekre bukkanhatunk: ‘Andersen: Nyomorultak’, avagy egy másik gyöngyszem: ‘Mikszáth Gyula: Pál utcai fiúk’. Azaz: a megkérdezettek nemhogy leszoktak az olvasásról, de már azt sem tudják, ki mit írt. Az Olvasási Világkongresszusnak tehát van/lehet küldetése. Más kérdés, hogy néhány lelkes könyvtáros, kutató, olvasásszociológus hogyan tud ahhoz hozzájárulni, s milyen ötletekkel tud előállni annak érdekében, hogy végre megint hitele legyen az írott szónak. – F: aug. 14.