‘A beiratkozott olvasói arányok (18–11,5%), jelentős csökkenése 2–4 évtizedes távlatban félreérthetetlen, miközben a felnőtt népesség iskolázottsági mutatói jelentősen javultak, s a már emlegetett közép és felsőfokú oktatási intézményeket aktuálisan látogatók létszáma többszörösére emelkedett a mögöttünk lévő 20 évben. Miért nem mutatkozik ennek pozitív hatása (…)? A válaszokat legalább két oldalról kell majd nagyon árnyaltan megfogalmazni. Egyrészt az oktatási, nevelési, képzési követelmények irányából, különös tekintettel a tömegoktatás és minőség dilemmája felől, másrészt könyvtárfejlesztési, építési stratégiánk gyakorlati megvalósulásának tényeiből kiindulva. … Továbbá ugyancsak keményen kell kérdeznünk. Látványos akciók, tévés vetélkedők, levelezőlapos, internetes, sms szavazásokkal legalizált, az eredeti műveket 20 percre sűrített, bohókás zanzák 25–25 millió Ft-ért, vagy szerves, lassú, folyamatos építkezés intézményekben, képzésben, kutatásban, médiapolitikában, programokban, műsorszerkezetben? Egyszerűbben szólva, átgondolt, hosszú távú művelődéspolitikában?’
Könyvtári Figyelő