A fejlett könyvtárüggyel rendelkező országokban a könyvtárhasználókkal, használói csoportokkal való kommunikáció fontos eszköze a rendszeresen — évente többször, általában havonként — megjelenő hírlevél. Ennek hagyományai jóval régebbiek, mint az elektronikus terjesztés lehetősége: a 90-es évek elején már inkább csak a könyvtárak gyermekrészlegeit kellett buzdítani arra, hogy sajátos használói körük számára is indítsanak hírlevelet. A könyvtárak többsége, tekintve a személyesen megszólítható valódi olvasótábor csekély arányát a potenciális, vagy akár a beiratkozott olvasókhoz képest, ezt maga is belátta. A használói hírlevél már ekkor is csak egy volt a könyvtárak által szerkesztett — sokszor általuk is előállított — időszaki kiadványok között. Jól elkülönült a dolgozókat más dolgozók, osztályok munkájáról tájékoztató, a közös célokat tudatosító belső hírlevéltől, valamint a támogatások megnyerését célzó, főleg a könyvtár programjairól tájékoztató ‘fund-raising newsletter’-től. Az internet elterjedése ezt csak még inkább erősítette: ma a profitorientált vállalatok azért tartják a honlap mellett is fontosnak a célcsoportra, sőt személyre szabható elektronikus hírlevelet, mert — ha annak külső jegyeivel és diszkrét terjesztési módszerekkel elhatárolják magukat a spamküldőktől — a címzett sokkal inkább a magáénak érzi és elfogadja, mint a személytelen honlap tartalmát. A hazai nyomtatott könyvtári lapok fenyegetettsége mellett differenciálódásuk aligha képzelhető el. Például szolgálhat ugyanakkor több külföldi nemzeti és tudományos könyvtár elektronikus hírlevele (például: Newsletter der Universitätsbibliothek Bielefeld, link ; Zentral- und Landesbibliothek Berlin, link ; British Library, link ), illetve két hazai olvasói hírlevél: a FSZEK (link kozponti_konyvtar/hirlevel-archivum&prk=81387152) és a BME-OMIKK hírlevele (link
Olvasóknak szóló könyvtári hírlevelek 1.
Régebbi hírforrás(ok): Vajda Henrik, Könyvtártudományi Szakkönyvtár