Együttműködés — máshol is nehéz mesterség

A modern társadalmakban az egyén is együttműködésre van ‘ítélve’– ha vinni akarja valamire. (Nem véletlen, hogy az álláshirdetésekben legtöbbször — 40%-ban — az együttműködési készséget említik meg kívánatos tulajdonságként, míg a felelősséget csupán 11,4%-ban, az értékelő készséget 4,6%-ban, és a tanulási hajlamot 8,7%-ban.) Az intézmények együttműködése még inkább nélkülözhetetlen, a könyvtárakat is beleértve, hiszen az ‘egy könyvtár nem könyvtár’ emlegetése szakmai közhely. A könyvtárközi együttműködés első előfeltétele, hogy a kommunikáció, az információcsere útjában ne legyenek akadályok. Az új lehetőségek, az internet (kétezer csehországi könyvtárban van már hozzáférhetősége a hálónak), az elektronikus periodikumok (az országban az Ikaros volt az első e nemben) és a weboldalak (pl. a nemzeti könyvtáré és a könyvtáros egyesületé) megléte jórészt kiküszöböli a kommunikáció korábbi körülményességét: lassúságát és drágaságát. A kialakult és folyvást tökéletesedő helyzet előnyei a következők:
– Az internetes információterjesztés révén megkerülhetők a hierarchikus irányítási struktúrák, és egy sor létfontosságú tevékenység végzése nem koncentrálódik szükségszerűen nagykönyvtárakba. Az aktív beosztott ma tájékozottabb lehet, mint egy passzív vezető.
– A kölcsönös elérhetőség lehetővé tette, hogy a szakmai diskurzusba új ‘játékosok’ kapcsolódjanak be, ami megnöveli a könyvtári közösség szellemi potenciálját.
– A sokkal olcsóbbá vált kommunikáció utazási költségeket takarít meg.
– Az előinformáltság folytán hasznosabbak lettek az értekezletek és konferenciák: nem kell rajtuk előbb információközlést hallgatni, hanem mindjárt vitatkozni lehet a napirendi témákról.
– Szervezettebbé vált a könyvtári közösség, könnyebb körében közmegegyezésre jutni.
– A közösség speciális érdeklődésű tagjai ‘könnyebben találnak egymásra’, és eredményesebb munkát végezhetnek…