Vízió egy könyvtáros egyesületről

A könyvtáros vándorgyűlésre készülődve kisfiamtól megkérdeztem: szeretne-e felnőttként pl. a Nemzeti Földrajzi ársaság tagja lenni? – Dehogyis! Ott csak nyakkendős öregemberek beszélnek folyton egy hosszú asztal körül. – No és mit szólnál a National Geographic Society-hez link : magyarul: Nemzeti Földrajzi Társaság)? – Az már igen! Olyan a tolltartóm és a füzetborítóm is, meg nagyon szeretem az állatos filmeket. – Zajlott a beszélgetés. Érdemes tehát elgondolkodni, hogy az 1888-ban alapított szervezet hogyan lépte túl rendre saját árnyékát, míg a tudományos kutatásban, az ismeretterjesztésben és a vizuális kultúrában és üzleti életben egyaránt, egyidejűjeg nagyhatalommá vált. Én így képzelem el a Magyar Könyvtárosok Egyesületét is: folyamatosan, tudatosan feszegeti maga körül a kalickát, átlépi saját árnyékát, míg az információ- és tudásgazdaság központi erőművévé válik. Kívánom, folyamatos megújulással legyen képes erre. (Azon még
gondolkodom, hogy e célokat elérve a könyvtárosok a köztársasági elnököt vagy a kormányfőt adnák rendre az országnak. De talán inkább felváltva 😉