Multikulti — megéri az import tudás

A magdeburgi Nemzetközi Telemann Társaság 1997-ben a német Martin Ruhnke után másodjára magyar zenetudóst, Székely Andrást választottak elnökké. A más kultúrák felé nyitott — újnémet szóval: multikulti — szemléletnek több hasonló megnyilvánulása is van Németországban. A legismertebb talán, hogy 1997 és 2003 között — vagyis kétszer is megválasztva — Konrád György volt a Berlin-Brandenburgi Művészeti Akadémia elnöke, első külföldiként e poszton. (A nyugat- és keletnémet feléből nagy nehezen összeolvasztott akadémia belső egységének megteremtésére nemigen akadt helyi vállalkozó az egykori berlini fal egyik oldaláról sem.) 2000-ben a német P. E. N. klub — történetében először — szintén külföldi elnököt választott, a száműzetésben Münchenben élő, Said művésznéven publikáló iráni költő személyében. E gesztussal az üldözött írók és újságírók helyzetére hívták fel a figyelmet a német pályatársak. A Kasselban ötévente megtartott kortárs képzőművészeti kiállítás, a Documenta eleve nemzetközi rendezvény, de újdonságnak számított, amikor a 2002-es szemle művészeti vezetőjét Európán kívülről választották. A nigériai születésű, New Yorkban és Johannesburgban élő költőt és művészetkritikust, Okwui Enwezort azzal méltatták az akkori német újságcikkek, hogy véget vet a Documenta Európa-központúságának.
— Lehet, hogy a hazai könyvtárügyön is hasonlóképpen segíthetne egy új szempontokat hozó, a szakmai- vagy országhatárokon túli vezető? Bár a felmérések szerint a hatalomkultúra keretei között a külső információk figyelembe vételét a vezetők jellemzően gyengeségnek tartják. (vö.: Information and culture — the impact of national culture on information process / Katarina Steinwachs. In: Journal of Information Science 1999/3. (MG)