Milyenek a lengyel könyvtárosnők?

‘Arcuk túlnyomóan fáradtságot tükröz és sápadt. Tekintetük szomorú. Közülük sokan sokdioptriás szemüveget viselnek. Ápolt frizurájuk őszes. Akiknek hosszabb a hajuk, kontyba tekerik. Nemigen szépítkeznek, a sok bizsu viselése is idegen tőlük. Mind ápoltságukban, mind öltözködésükben elmaradnak a jogásznőktől, az orvosnőktől, a bankokban és az irodákban alkalmazott nőktől. Leginkább a tanítónőkhöz és a muzeológus hölgyekhez hasonlítanak. A mintasokaság mindkét csoportjából a többség úgy vélekedik, hogy — akárcsak a korszerűen berendezett könyvtárak — a korszerűbben sminkelő és öltözködő, ha úgy tetszik: exhibicionistább könyvtárosnők minden bizonnyal további olvasókat csábítanának a könyvtárakba. Különösen a továbbképzésen részt vevő kollégák között fordultak elő olyanok, akik szerint a könyvtárosnőket mindenekelőtt belső értékeik alapján (becsületesség, munkaszeretet, a rend és összhang iránti érzék, segítőkészség) kell tisztelni, bár ők is elismerik, ha kevésbé félénkek lennének és kockázatvállalóbbak, az hozzájárulna a szakma társadalmi presztízsének növekedéséhez. A könyvtárosnők — tanúskodik róla R. A. Kneale 2001. évi, 2377 amerikai, kanadai, új-zélandi, ausztráliai, argentínai, nagy-britanniai, belgiumi, hollandiai, svájci és svédországi könyvtárosnőt átfogó elemzése — link — azonban más országokban is nagyjából olyanok, mint Lengyelországban. E tekintetben tehát az ország nincs elmaradva – – jegyzi meg némileg ironikusan referált szerzőnk.’