A fiúk lemaradnak az olvasásban

Donna Lester Taylor kutatási adatokra támaszkodva állítja, hogy a mögöttünk lévő évtizedben az USA közoktatása számos intézkedést hozott a mindenfajta diszkrimináció felszámolása érdekében. Pl. a jó évtizede tapasztalt nemi különbségek kiegyenlítésére törekedtek például a matematika területén a lányok, az olvasásban pedig a fiúk hátrányainak ledolgozásával. A lányok iskolai teljesítményei a matematika és természettudományok terén így mára a fiúkéval csaknem egyenragúnak minősíthetők, ám az olvasásban mára a korábbiaknál is nagyobb a ‘szakadék’: a fiúk a korábbiaknál is kevesebbet, rosszabbul olvasnak. Okok: alapvetően társadalmi folyamatok, főként a vonzó példák ritkulása. A családokban és az iskolákban egyre kevesebb a megbízhatóan jelenlévő férfiak száma. Sőt, a tantervek és a pedagógusi gyakorlat is rendre figyelmen kívül hagyja a két nem eltérő olvasási stratégiáját: a lányok sokat és szívesen olvasnak, beszélnek az érzelmekről, amit a fiúk kifejezett tartózkodással fogadnak. Ők a felfedezést, az információszerzést értékelik a betűk világában is. Javaslatai szerint (jórészt) mást és másként kellene a tizenéves fiúkkal és lányokkal olvastatni.
— Az ötlet magyar megvalósítása: Tóth Krisztina – Valaczka András: Ikerkönyvek 5. osztályosok számára, Nemzeti Tankönyvkiadó 2004 (Nagy A.)