Meddig ésszerű még könyvtáraknak zenekölcsönzéssel foglalkoznia?

Felülmúlta a letöltések száma a kislemezeladásokét Nagy-Britanniában. A brit lemezkiadókat tömörítő BPI adatai szerint a szigetországban december utolsó hetében 30 ezerrel több zeneszámot töltöttek le az internetről, mint ahányat maxi CD formájában, az üzletekben vásároltak.

Régebbi hírforrás(ok): – F: jan. 16., Prím Online, link — Nem lesz meglepő, ha rövidesen Magyaroszágon is meghaladja a letöltések száma pl. a könyvtári zenekölcsönzést (és persze filmkölcsönzést). Komoly tehát a kérdés: érdemes-e az egyes könyvtáraknak stratégiailag zenekölcsönzéssel foglalkozni, vagy csak az egész könyvtári rendszer számára éri meg, esetleg csak egy körvonalazódó (közép-)európai könyvtári szövetségnek? Nem jobb-e ezt is az üzleti szolgáltatókkal szerződésben (vö.: EISZ-mintához hasonlóan) végezni? Képes-e a könyvtár, és ha igen, többet, vagy mást nyújtani, mint az internetes tartalomszolgáltató rendszerek? Esetleg helyi CD-vagy kazettakészítés? (MG)