A Könyvtári Figyelő 2004/3. számában link Vidra Szabó Ferenc és Péterfi Rita számol be a három városban végzett marketingfelmérés eredményeiről: “Félelmek és szükségszerűségek – Egy könyvtári marketingvizsgálat tanulságai”. Mérték a könyvtárak és szolgáltatásaik ismertségét, véleményeket róluk, a tagságok megszűnésének okait, megkérdezték, hogy a nemhasználók milyen szolgáltatásokat vennének igénybe, és hogy honnan informálódnak, és vizsgálták a reklámszlogenek elfogadottságát is. (MG)
– “…megkérdeztük azoktól a lakosoktól, akik jelenleg nem járnak könyvtárba, hogy mi jut legelőször eszükbe az általuk ismert könyvtárról, milyen jelzőre asszociálnak. Érdemes eltűnődni azon a jelenségen, hogy a válaszok zöme pozitív töltetű volt. Az általánosságokon túl (jó, kielégítő, elfogadható stb.) elsősorban a könyvtárak küllemét, hangulatát dicsérték (otthonos, hangulatos, csendes, nyugalmas, tágas, világos, vidám, nyüzsgő, fiatalos), másodsorban a könyvtárosok hozzáállását, munkavégzését (segítőkészek, barátságosak, szakszerűen tájékoztatnak), harmadrészt pedig az állomány nagyságát, összetételét, a szolgáltatások színvonalát (modern, jól felszerelt, megbízható, sokoldalú, speciális).
A sok pozitívum mellett azonban találunk néhány megszívlelésre érdemes kritikus jelzőt is. Legtöbben arra utalnak, hogy kicsi a választék – igaz, hogy körülbelül kétszer ennyien vélték a választékot megfelelőnek -, a kritikák között jelentős súly- lyal van jelen a szűkösség, a zsúfoltság, az elavult állomány, a lassúság, a ridegség, barátságtalanság. Többen is kifogásolták, hogy az idegen nyelvi könyvtárat nehéz megközelíteni (az emeleten van), máshol néhányan barátságtalannak tartják a könyvtárosokat, vagy nem elégedettek azzal, ahogyan a könyvtárközi kölcsönzést kezelik.
Érdemes valamennyi érintett intézménynek ezeket az észrevételeket megfontolni, és megfelelő választ adni rájuk. Rossz taktikának tartjuk, ha homokba dugjuk a fejünket, és nem reagálunk a kritikákra, vagy sértődötten visszautasítjuk azokat. Alapelvként kell leszögezni, hogy a könyvtárhasználónak (a potenciális használónak is!) mindig igaza van, még akkor is, ha nincs friss információja a munkánkról, vagy ha csak hallomásból ismeri a tevékenységünket.”