Vezetők figyelése és informális tanulás tőlük

‘Az emberek kedvüket lelik vezetőik figyelésében. Nem hallgatnak arra, amit mondanak. Nem olvassák kiállításokra szánt plakátjaikat vallott értékeikről. Azt figyelik, hogy mit tesznek, főként akkor, amikor éppen nincsenek passzban, és testőreik sincsenek jelen.’ Olvasható a Harvard Business School egyik minap megjelent hírlevelében. Kerüljük a kevert üzeneteket, például ügynökünk növelte eladásait, de átverte közben az ügyfeleket. Tisztességes főnök esetében ilyenkor nem jár neki bónusz. A szerző tisztességtelen vezetői eljárás példájaként megemlíti az Enron és az iraki fogolykínzások esetét.
Esetekért és ‘ellentmondásos’ üzenetekért azonban nem kell az Óperencián túlra mennünk. Az OSZK Közalkalmazotti Tanácsa nemleges szavazatot adott le a NKÖM- ben az akkor még el nem dőlt főigazgatói jelöltre. (Hogy miért, annak tárgyalása túlfeszítené e kiscikk kereteit.) A döntéshozó mégis a közalkalmazotti tanács véleménye ellen szólt: Monok István mandátuma meghosszabbíttatott. Igazságot tenni pedig nehéz, főként, ha a döntéshozó nem indokol, a döntés indokai a szakma által nem ismertek. Így továbbra is ‘huncutak’ maradnak a döntéshozók a szakma szemében, ami csak az egyik baj, hiszen van sok más kifogásolható döntés is. Nagyobb gond, hogy a szakma továbbra is kiskorúságban magad, és hogy a példa a könyvtári rendszeren lecsurogva szintről szintre tovább mérgez. (MG)