Nyilvános könyvtárak az EU-ban

A huszadik század 90-es éveitől kezdve mindinkább hódít az a meggyőződés, hogy a nyilvános könyvtárak feladatrendszerét ki kell bővíteni, azaz: míg meg kell tartani, sőt magasabb szintre kell emelni e könyvtárak hagyományos szolgáltatásait (a számítógépi és távközlési forradalom ebben is segíti őket), addig a megváltozott igényű lakosságra tekintettel mind határozottabban lépni kell az információs funkciók vállalása felé.
A nyilvános könyvtárak fejlődése ennek ellenére még az EU-ban sem egyenletes: vannak országai (pl. a skandinávok), ahol — kis túlzással mondva — közkönyvtárilag már-már “tejjel-mézzel folyó Kánaán” van, más országai viszont, noha ők is igyekeznek felzárkózni, még sok kívánnivalóval adósak az ellátásban. (…) A cikk országonként írja le a nyilvános könyvtárak helyzetét (az ország területe, az intézmények száma, állománya, használata, a személyzet száma, ráfordítások, szervezeti megoldások. (…) Eltérő mértékű a beiratkozott olvasók aránya: az EU-átlag a lakosság 20%-a, miközben Finnországban és más skandináv országokban 50%.