Rögös úton az arab tudásalapú társadalom

Az ENSZ fejlesztési szervezete, a UNDP elkészítette és közzétette az arab világ humán erőforrásait áttekintő 2003. évi elemzését (Arab Human Development Report 2003, – a teljes anyag térítésért hozzáférhető elektronikus és nyomtatott változatban). Néhány fontosabb adalék a UNDP honlapja és a Die Welt című német napilap január 3-i száma alapján. Negyven év alatt az ún. ázsiai tigris-államokban az átlagos iskoláztatás 4-ről 10 évre nőtt, addig az arab országok (összesen 22 van) átlagában csupán egyről négyre (a gazdag államokban 2-ről hétre, míg a szegényekben egyről kettőre). 2001-ben a lakosság internet- hozzáférése a fejlettebb és/vagy gazdagabb országokban elérte a 10 (Libanon), 12 (Kuvait), 13 (Katar), 20 (Bahrein) ill. 30%-ot (Arab Emirátusok). A népes Egyiptomban 1-2%-os, a szegény és/vagy diktatórikus államokban – Irak, Szudán, Jemen, Szíria, Libanon – a fél százalékot sem éri el. A nemzetgazdasági mutatók szerint a 270 milliós arab népességnek még mindig több mint fele a mezőgazdaságban tevékenykedik. A kutatás-fejlesztés terén dolgozók aránya (ezer lakosra vetítve) alig éri el a világátlag harmadát. A felsőfokú képzést elnyerők tetemes része elvándorol (1998-2000 közt 15 ezer orvos távozott hazájából). A világ egyik leggazdagabb országában, Szaúd-Arábiában 1980 óta az egy főre jutó GDP 17 ezerről 9 ezer dollárra csökkent, a lakosság 30%-a munkanélküli. (SP) – F: 2004.01.11.