Tanulás és felejtés

Az OM új kiadványa ugyan a vegyes vállalatok példájából indul ki, de –már csak a kiadó okán is — érdemes a közszférára vonatkozó következtetéseket is levonni. A vegyes vállalatoknál szembeötlőbb a jelenség, mint a homogén kultúrájú szervezeteknél, ti. hogy a ‘szocialista’ magatartásformák, munkavégzési szokások jó évtizeddel a rendszerváltás után is érzékelhetőek. A versenyképesség [könyvtárban: olvasók kimondott és ki nem mondott igényeinek való megfelelés] szempontjából szükséges új (vagy felelevenített régi) tudások elsajátítása attól függ, hogy tudunk-e szakítani a rárakódott beidegződésektől, törölni memóriánkból az elavult magatartásformákat. A könyvtárakban talán még nagyobb gond — teszi hozzá e sorok írója –, hogy sok vezető a számára is gyökértelen új tudásokat hatalmi szóval, felvilágosult abszolutista módszerekkel kívánja elsajátíttatni. Ennek szomorú következménye a munkatársak felszín alatti ellenállása, és szemükben új tudások gyors devalválódása. E gyakorlat tehát tovább késlelteti a paradigmaváltást. A jelenség megtapasztalása érdekében (is) érdemes a kirakatba állított könyvtárak munkatársaival kötetlen formában beszélgetni. (MG)