Tudásmenedzsment 8. (A tudás feltérképezése)

Könyvtáros körökben sokszor nem evidens, hogy “A relevancia sokkal fontosabb a teljességnél.” A teljesség ugyanis rendkívül sok energiába és időbe kerül, s amellett, hogy az idő és a pénz mindig kevés, általában meg sem valósul, sőt: gyakran nem is az információ-teljességre van szükség. A tudás feltérképezése hasonlít a bibliográfiai munkához, ám itt leginkább az élő, emberekben (belső munkatársak, külső szakértők) elérhető ismeretek feltárása a cél. Rögzíteni kell: hol, mi, milyen értékű tudás, hogy az megfelelő időben mobilizálható legyen. Polányi Mihály hívta fel a figyelmet az implicit (hallgatólagos) és az explicit (kifejezett) tudás különbségeire. Az előbbi gyakrabban veszik el (pl. autokratikus főnök, nem megfelelő munkaerő felvétele stb. esetén). A tudástérképek egyaránt utalhatnak emberekre, dokumentumokra vagy adatbázisokra, és leltárként, portfólióként is szolgálnak. Tanulságos, hogy az eredményes tudáskeresések majdnem mindig átlépik a konvencionális szervezetek kereteit, s figyelmen kívül hagyják a hierarchiát. Nem ritka ezért, hogy a hierarchikus és bürokratikus kultúrákban a vezetők a tudásáramlás akadályozó tényezőivé válnak (információ-visszatartás, – monopolizálás, klikkesedés, mobilitás-korlátozás stb.) (összeállította: MG)