Mit kezd a vállalat az autonóm személyiséggel? Az önállóság és az öntudatosság a munkakörök és a vállalatok döntő többségénél inkább hátrány, mint előny. Rácz Zsuzsa sikerkönyve, a Terézanyu, a magánéleti, párkapcsolati nehézségek mellett egy másik dimenzióban is értelmezhető: sikertelen állásinterjúinak történeteként, ahol a lelkileg torzonborz cégvezetők leckéztetik a pár-, és karrierkeresésben olyannyira megfáradt naplóírót. Pedig hősnőnk nem tesz mást, csak komolyan veszi az álláshirdetések szövegét, ahol önállóan dolgozni képes munkavállalót, trénert keresnek. Olyan alkalmazottá szeretne válni, aki maga alakíthatja a csoportfoglalkozásait, és megvalósíthatja egyéni stílusát.
— A munkaadók a hirdetésszövegek ellenére nem szeretnének önállóan gondolkodó munkatársat. Önállóan gondolkodó alatt azt értik, hogy betanítás után a munkaerő kérdezés nélkül tudjon rutinmunkát végezni. Az önálló gondolkodás luxusát így leginkább a cégvezetők, a mátrix-szervezetekben dolgozó munkatársak és szabadúszók engedhetik meg maguknak, akik olyan munkákat vállalhatnak, amelyek megfelelnek személyiségüknek, tanulási- és karrierigényüknek. (MG)