Ötletrohamok, avagy hogyan működik a brain storming

Egyre elterjedtebb a teammunka, illetve problémák megoldásának csoportokban történő keresése. A brain stormingot rendszerint célmeghatározáskor, helyzetfeltárásnál vagy koncepcióalkotáskor, valamilyen megoldás keresésekor alkalmazzák. Fontos ugyanakkor, hogy teljes feladat megoldására viszont nem alkalmas. A módszer lényege dióhéjban: a kollektíva egy csoportja egy adott probléma kapcsán összeül. A megvalósítás első részében a résztvevőknek minél több ötletet kell összegyűjteniük a megoldás lehetőségeiről. Ezek valószínűtlenek is lehetnek, néha épp a leginkább meghökkentő javaslat vihet közel a megoldáshoz. Lényeges a gondolkodás spontaneitása, az ötletek bátor felvetése. Az elhangzó javaslatokat eleinte kritika nélkül kell fogadni, hogy ne gátoljuk az ötletek szabad áramlását. A feljegyzett ötleteket a brain storming kivitelezésének második részében lehet csak értékelni és selejtezni, fokozatosan választva ki a legjobbnak látszó megoldást. A rendszer szabályait 1953-ban Osborn állította össze, több évtizedes szociálpszichológiai kutatásainak eredményeképpen. Az alábbi tézisekre alapozta elméletét: Az emberek általában 45 percig tudnak egy bizonyos témára koncentrálni. Akkor magas az egyén teljesítménye a csoportban, ha megfelelőképpen, következetesen jutalmazzák erőfeszítéseit. Bármilyen előfordulható teljesítményesés esetén is a büntetés lehetősége kizárt. Asszociáció révén is keletkezhet zseniális gondolat, nem csak logikai okfejtés vagy egyéni intuíció alapján. Ezen tételek alapján olyan szabályokat fogalmazott meg, amelyek betartásával valóban növelhető a csoportban dolgozók teljesítménye. Ahhoz, hogy a brain storming eredményesen alkalmazható legyen, gondos előkészítésre és levezetésre van szükség.