Csupáljunk mellékneveket!

— ha túl sok van a sajtóközleményben — javasolja egy szerkesztőségvezető. És legyen szövegünk minél rövidebb, ugyanakkor kellően “hülye”, ti. hogy a nem-szakember is fel tudja fogni. Javaslatai azonban nem csak a sajtóközlemény-műfajában hasznosak. Egy előadó beszédéből például következtetni lehet arra is, amit egyébként nem szándékozik elmondani. Olyan beszédben, amelyben az átlagnál többször hangzik el pl. a “nagyon” kifejezés, a beszélő abbéli szándékára utalhat, hogy az elmondottakat a valóságnál jelentősebbnek értékeljék hallgatói. Szakmai beszámolóinkban gyakran tengenek túl a pozitív tartalmú melléknevek, melyeknek általában nem tudatosuló célja a befogadó meggyőzése az elvégzett munka minőségéről. Avatott szemnek, fülnek azonban többet jelent, ha a jelzők helyett a tényadatok a beszámoló sarokkövei: “könyvtárunk szolgáltatásaival elégedettek használóink” helyett: “a kölcsönzések (vagy éppen beiratkozottak stb.) száma 14%-kal növekedett az előző évihez képest”. A pozitív jelzők maradjanak inkább a használók, olvasók, illetve a beszámoló olvasóinak eszközei. (MG)