Szakmai érem a Magyar Teleház Szövetség elnökének

A Magyar Teleház Szövetség régóta partnere a MATISZ-nak, illetve jogelődünknek, a MAK-nak. Egy közösen tervezett informatika-oktatási projekt, több együttes küzdelem emléke, s a további jó együttműködés hite fűzi össze a két szervezetet. Ma már sokan tudják, mégsem árt felidézni: svéd példa alapján 1993-ban kezdődött az első teleház kialakítása Csákberényben, ’94 nyarán megnyílt a létesítmény, a következő évben országos szövetség alakult a kezdeményezés népszerűsítésére, elterjesztésére, majd egy amerikai fejlesztési ügynökség, s a magyar kormány támogatásával létrejött 30-30 újabb teleház. Jelenleg ötszáz helyen körülbelül ezren hasznosítják az informatikát a helyi feladatok megoldására, s hamarosan — előre láthatóan — ötszörösére nő ez a szám. Nem véletlen, hogy Gáspár Mátyás, a szövetség elnöke az elsők között vehette át “A Magyar Informatikáért” szakmai érmet. — Éppen a rendszerváltás idején költöztünk a családdal Csákberénybe. Nem akartam haszontalan “gyüttmentnek” mutatkozni. Igyekeztem segíteni a falu jövőjének kialakításában — emlékezett a kezdetekre. — Húsz-egynéhányan találgattuk, mire lenne szüksége a közösségnek. Az összegyűlt ötletek egyike volt a “mindenki irodája”, a 80-as évek svéd modelljére emlékeztető közösségi információs központ. — Utólag igazolta az élet… — Igen. Az eddig hátrányos helyzetű kistelepüléseken is jó lehetőséget teremt a lakossági szolgáltatásokra, a romák felzárkóztatásának segítésére, a távmunkára, a távoktatásra, az informatikai kultúra terjesztésére, az EU csatlakozással kapcsolatos kommunikáció segítésére, az elektronikus kormányzás végpontjainak kialakítására, a civil szervezetek tevékenységének népszerűsítésére, összehangolására és még egy sereg más célra. A helyi igényeknek és lehetőségeknek megfelelően eddig is változatos arculat formálódott a különböző településeken, a különféle tárcák programjaiban pedig további igények jelennek meg. — Hogyan követi ezt a finanszírozás? — Az irodai szolgáltatások költségeit többé-kevésbé fedezik, akik igénybe veszik. A közfeladatokat pedig a lehetőségek szerint támogatja az önkormányzat, vagy az állam. Pályázunk ahol tudunk, és amire igény mutatkozik. Többé-kevésbé ez is hozzájárult ahhoz, hogy ennyire színes képet mutat a teleház-mozgalom. Óhatatlanul felvetődik azonban, hogy az e-kormányzat fejlődésével egyre több állami feladat végpontja alakul ki a településeken. Ennek megfelelően kellene tervezni a teendőket, képezni az érintett embereket, s előteremteni a szükséges költségeket. – Ha nő a civil közösségi szolgáltatás, nyilván nő a civil beleszólás igénye és lehetősége is… — Természetesen. Erre halad Európa… — És hogyan alakulnak a hálózat távközlési feltételei? Hallottam olyan teleházról, ahova sikerült ugyan számítógépeket telepíteni, de nyáron még nem volt internet-kapcsolatuk. — Különböző technológiákkal, de megoldódik a helyzet. Van, ahol átmenetileg mikrohullámú kapcsolatot létesítenek. Abán és Sátoraljaújhelyen éppen a teleházból sugározva teremtik meg így a környék kvázi szélessávú internet-ellátását. Hosszabb távon azonban az üvegszál a megoldás. Úgy tűnik, létrehozható egy olyan projekt, amelyben egy kistelepülés valamennyi lakója széles sávú kapcsolatot létesíthet a különféle szolgáltatókkal és azt vizsgálják a kísérletben, hogy milyen tartalommal hogyan hasznosul a hálózat.