A cég megmentése — alulról

Hat évvel ezelőtt az IBM felett már megkongatták a vészharangot, manapság viszont már az e-üzlet fellegvára. Nem felülről erőszakolták át a változásokat, hanem lehetővé tették, hogy az ötletek, kezdeményezések sora a lelkesedés alulról gyöngyözzön felfelé. Talán az Ön vállalatánál is erre volna szükség?” “Az IBM igazgatói – az engedelmes menedzserek és alázatos alkalmazottak egymásra épülő szintjei miatt a való világtól elszigetelten – túlzottan belemelegedtek végtelen pozícióharcaikba ahhoz, hogy észrevegyék, a vállalat egykor vitathatatlanul vezető pozíciója összeomlóban van.”
— No, most olvassuk el az idézetet a könyvtár(ak)ra gondolva!
A cikk leírja, hogy miként sikerült egy hanyatló, öregkorba ért vállalatot a ifjúkorba visszavinni. De nem felülről, direktívákkal, hanem alulról érkező kezdeményezés felkarolásával. Érdemes tanulmányozni a nem mindennapi esetet. Hogy mennyire érdemes, lássunk egy hazai közkönyvtárban született felsővezetői jellemzést, melyet egy beosztott munkatársról bocsátott ki: “… Jó kezdeményezőkészséggel rendelkezik, mint minden fiatal könyvtáros kolléga, de ötleteit csak ritkán tudja megvalósítani. Gyakran nehézségekbe ütközik, hogy a mi könyvtárosi gyakorlatunkat elfogadja, de azért tőle telhetően igyekszik. Indítványai és ötletei néha kívül esnek saját könyvtári lehetőségeinken.” Az idézet klasszikus esete a kezdeményezőkészség fel nem karolásának. “Mindazonáltal a fiatal és új munkatársak akár az ötletek buzgó forrása is lehetnek csupán azért, mert a dolgokat még nem veszik megszokottnak, felfedezik a változtatás lehetőségeit, és még nincs meg a foglalkozási vakságuk. Ezeket a képességeket gyorsan elveszítik, és a fiatalok rövidesen – akár az idősebbek – mindent adottnak és változtathatatlannak tekintenek.” — írja Hermann Simon. A könyvtárak rugalmasságának, életképességének fokozásához elengedhetetlen a kezdeményezőkészség felismerése és felkarolása, adott esetben megfelelő mederbe terelése. (MG)