2018 augusztusában a stockholmi Hornstulls Könyvtárban link panelbeszélgetés zajlott a demokrácia feltételeiről, melyen részt vett a nemzeti Demokrata Ifjúság nevű szervezet korábbi vezetője is a szélsőjobboldaliként számon tartott Északi Ifjúság képviseletében. Ennek kapcsán kiéleződött az arról szóló vita, hogy hol húzódnak a szólás- és véleményszabadság határai. Meddig lehet teret adni az önkifejezésnek, illetve mikortól kell meggátolni a szélsőséges gyűlöletkeltő propaganda terjesztését? Mint azt Sandra Sporrenstrand, az imént vázolt esetben érintett fiókkönyvtár munkatársa kifejtette, a kihívást az jelenti, hogy a demokratikus jogállamban mindenkit megillető véleménykifejtés hol csúszik át gyűlöletbeszédbe. Elvileg, ha van egy ilyen világos pont, a könyvtár kizárhatja az adott rendezvényt, a gyakorlatban azonban ezt nagyon nehéz megállapítani.
Johanna Hansson, a Svéd Könyvtáros Egyesület vezetője szerint a könyvtáraknak néha az ördög ügyvédje szerepét is el kell játszaniuk, hogy a viták során nyíltan meg lehessen védeni a demokratikus alapértékeket. Az előzetes megbélyegzés helyett szóba kell állni a szélsőséges nézeteket képviselőkkel is, akiknek saját maguknak kell vállalniuk a szavaikért a felelősséget.
A vélemények sokszínű bemutatását az adófizetők pénzéből működő intézményekben nem lehet megspórolni. A könyvtáraknak tisztán és egyenesen kell teret adniuk a különféle nézeteknek, világosan közvetítve azt is, hogy milyen fajta álláspontok ellen éri meg – és kell is – tiltakozni. Az intézmények így tudják kiteljesíteni az új könyvtári stratégiában is megfogalmazott demokratikus társadalomépítési céljaikat. (Mi folyik a könyvtárban?; ref.: Németh M.)
Humanus