Az utóbbi két évtizedben elterjedt vonalkódos kölcsönzés esetében a magyarországi könyvtárakban a vonalkód legtöbbször könyvek valamely belső oldalára, pl. a verzóra kerülnek. Ehhez kölcsönzéskor lapozgatni kell, akár manuális, akár automatikus a kölcsönzés. Sok esetben ez nem gond, belefér egy mosoly az olvasóra és hasonlók. De amikor hosszú sor áll, vagy automatikus a kölcsönzés, akkor más a helyzet. Nyugaton vonalkód esetén régóta a címoldalon vagy a hátoldalon közvetlenül érhetők el a vonalkódok, hogy kölcsönzésenként ne kelljen ki- és bevételnél a többnyire közpénzből fizetett +2 másodperc műveleti idő. A vonalkódok persze fóliázottak, ezért nem kopnak.
Ja; és a könyvtárosi és használói idővel takarékoskodó vonalkód-elhelyezés sem zárja ki a mosoly lehetőségét 🙂
RFID esetén ebből a szempontból legalábbis nem lényeg az elhelyezés, de maga a rendszer jóval drágább. (MG)