Az itt [Halis István Városi Könyvtár] töltött évek során sok harcom volt, hiszen el kellett fogadtatnom magam, mint individuumot, és egyben, mint egy olyan személyt is, aki romaként került be egy közösségbe. Sok kolléga, olvasó az első időszakban, az első hónapokban, pár évben nem hitt a szemének, hogy egy barna bőrű beás fiú lesz a könyvtáros, ős segít, ő adja kézbe a könyvet vagy szükség esetén a ruhatárban a ruhát, sőt, ő kér csendet, vagy ő szerez könyvtáros diplomát sok más ember helyett, akik arra alkalmasabb családból érkeztek. A könyvtárosok közül majd mindenki segített, de eleinte tartottak a sok roma családtag látogatásától is, ma már nem is emlékeznek erre talán. Egy ideig minden olyan országos eseménykor, amiben roma résztvevő volt, voltak olyanok, akik rajtam, és Kardos Ferencen kérték számon, mint roma közösségben élőkön, hogy a roma közösség mit tesz a problémák megoldásáért. Volt olyan könyvtáros, aki elképzelni nem tudta, hogy egy jószerivel írástudatlan roma közösségből hogy jöhet olyan ember, aki könyvtáros lesz. Akkor nagyon dühös voltam az ilyen reakciók hallatán, de az eltelt. (Kardos Ferenc: Interjú Fenyvesi Attila beás anyanyelvű könyvtárossal)
Könyv Könyvtár Könyvtáros 2015/1.