Több mint tíz év kellett ahhoz, hogy elkészüljön a Nők társadalomtörténete a 20. századi Magyarországon című átfogó tanulmánykötet. Az “antigender” kampányok idején nőtörténetet írni sokak számára kockázatos vállalkozásnak tűnt.
A Nők társadalomtörténete a 20. századi Magyarországon című terjedelmes, egyben hiánypótló könyv nem kisebb feladatra vállalkozott, mint átfogó képet nyújtani a 20. századi Magyarország női társadalomtörténetéről, beleértve a család, a házasság, a gyereknevelés kérdéseit, a nők munkavégzésének és továbbtanulásának alakulását, a nőszervezetek és nőmozgalmak történetét, vagy éppen a rendszerváltás eseményeit női szemszögből.
Az alapötlet Pető Andreától, a korábban Budapesten működő, később az Orbán-kormány által Bécsig üldözött Közép-európai Egyetem (CEU) professzorától származik. A kötet bemutatóján Pető Andrea felidézte, hogy a 2010-es évek elején egyre-másra jelentek meg a környező országokban átfogó nőtörténeti munkák, de a magyar nőkről nem készült szinte semmi. Mint mondta, olyan kézikönyvet szeretett volna létrehozni, amelyben egy-egy kiemelt dátumhoz kötve, abból kiindulva mutatnak be a szerzők társadalmi, politikai, történelmi jelenségeket a nők szemszögéből. Csakhogy Magyarországon akkor már javában dúlt az “antigender” kampány, a társadalmi nemek fogalmát a hatalom az emberek megosztására használta fel. Nehezítette a kötet elkészülését, hogy – a professzor szavaival – “az illiberális rendszer az egyéni karriereken keresztül fogta meg az embereket”, és a szerzők egy része megijedt attól, hogy részt vegyen a nőtörténeti munka megírásában, ezért visszalépett, aztán volt, aki mégis vállalta a feladatot. Végül több mint egy évtized telt el az ötlettől a megjelenésig, és mire a kötet a boltokba került, az Orbán-rezsim is véget ért. “A könyv létrejöttéről külön tanulmányt lehetne írni” – mondta Pető Andrea.
HVG (23. sz.) / térítéses tartalom