A placemaking – közösségi helyteremtés egyik legerősebb gondolata az, hogy az adott helyen élő emberek a legjobb szakértői annak a helynek. Tanúi voltak a hely felemelkedésének és hanyatlásának, pontosan tudják, mi működik és mi nem, és gyakran jobb megoldásokat javasolnak, mint a kívülről érkező szakértők. A fejlesztési folyamatnak ezért nem azzal kell véget érnie, hogy a lakosok véleményeznek egy kész tervet. Inkább azzal kell kezdődnie, hogy meghallgatjuk őket.
Ez a gondolat nagyon erősen jelenik meg a Valuing the community as an expert [a közösség megbecsülése szakértőként – szerk.] típusú megközelítésben is. A városi környezet közvetlenül hat az emberek egészségére, életminőségére és kapcsolataira, miközben a döntések sokszor olyan szereplők kezében vannak, akik nem ott élnek. A jó fejlesztés alatt a közösség által vezetett vagy legalább közösséggel közösen tervezett folyamatot értjük. A klasszikus lakossági fórum és nyilvános meghallgatás gyakran kevésnek bizonyul. Helyette szervezzünk fókuszcsoportot, sétás auditot, művészeti vagy játék alapú bevonást, célzott interjúkat és design workshopokat. Ha az emberek nem látják, hogy a javaslataiknak következménye van, elvesztik a bizalmukat.
A könyvtári tanulság elég világos: a közösségi infrastruktúrát a közösséggel együtt kell tervezni. És ez pontosan az a szerep, amelyet sok városban ma a könyvtár tölt be: semleges hely, facilitátor, párbeszédplatform.
Librarian Day by Day