Oroszországban előfordult, hogy a jog szerint elérhető kényes dokumentumban szoftveresen például 0-ra cserélték az o betűket, hogy minél kevésbé lehessen megtalálni a weben. Emellett még számos praktika létezik az “ott is van, meg nem is” játékra a merev hierarchikus rendszerekben.
Ezzel párosul a kárörvendés, ha az újságíró valamit nem talál meg, és netán téves következtetést von le. Az oknyomozók külön minőségbiztosítási rendszert alkalmaznak e veszély hárítására (vö.: link ).
Az adatok elérésének korlátozása persze nem mindig szándékos. Gyakori motívum a tájékoztatási készségek, ismeretek alacsony szintje, mellyel az információ előbányászásának terhét a befogadóra hárítják. Gyakori könyvtáros-betegség, mely a marketingtudatosság alacsony szintjének jelzője. (Vö.: link )
Más a helyzet olyan szolgáltatók esetében, amelyek bevétele múlik a tájékoztatás minőségén. Ilyen esetekben – akár pl. Amazon – ld.: link ) a termékre, szolgáltatásra találást a feladó minden eszközzel megkísérli megkönnyíteni, alkalmazkodva a használó rezdüléseihez. Belátja ugyanis, hogy saját kínálatán sokkal olcsóbban alakít, minthogy a befogadóval megtanultassa, mit jelent a tezaurusz, a szakrend, a bibliográfia – ööö… pontosabban, ami számára fontos.
A befogadó persze nem látszik tiltakozni a rosszul tartás miatt, max. a lábával: ha teheti, másik szolgáltatást vesz igénybe. Ám ha mégis marad, a felállás nagyon hasonlít a “jó rendőr – rossz rendőr” játszmára. A séma szerint a vallatás során a jó rendőr kommunikál valamilyen elégséges szinten, a másik viszont eleve büntet. A delikvens – mivel az előbbi nem büntet, hajlandó neki köpni. A mi helyzetünkre vonatkoztatva: hangos morgás nélkül elfogadja a silány tájékoztatási teljesítményt is. (MG)
Kapcsolódó: Koronavírus: nehezen magyarázható furcsaságok a magyar adatközlés körül link
KIT-információ