“Általában nem a postamesterek alapították a vasutakat” — állapította meg Joseph Schumpeter a gazdasági fejlődésről szóló könyvében. Mit jelent ez tulajdonképpen? A könyv kérdéses fejezete az innovációkról szól. Szerzője kifejti, hogy a termelés ‘meglévő dolgok és erők kombinációját’ jelenti, az innováció tehát újfajta kombinációként értelmezhető. A vasút innováció a postakocsihoz képest. Schumpeter arra utal, hogy az új kombinációkkal általában nem ugyanazok lépnek fel, akik a régi kombinációkat uralták: a vasúttársaságok nem a régi lovas postakocsi-hálózatokból fejlődtek ki. Az új kombinációk — írja — rendszerint új vállalatokban testesülnek meg, amelyek a régiek mellé lépnek, versenyeznek azokkal, elszívják előlük az erőforrásokat, átveszik tőlük a vezető szerepet, kiszorítják őket a versenyből. Az innováció tehát egyesek számára felemelkedést, másoknak deklasszálódást jelent, beszéljünk akár vállalatokról, akár családokról, konkrét személyekről. ‘Kreatív (teremtő) rombolásról’ van tehát szó, hogy Schumpeter elnevezésével éljünk: valami elpusztul és valami keletkezik. – F: jan. 10.
Miért utáljuk az innovációt?
Régebbi hírforrás(ok): Bőgel György blogja, link