A kapott tájékoztató jellegű válaszok megoszlása:
10 – 1 (elégtelen)
9 – 2 (elégséges)
15 – 3 (közepes)
3 – 4 (jó)
2 – 5 (jeles).
Ha a most kapott értékeket összevetjük a 3 évvel ezelőttiekkel, azt látjuk link , hogy csökkent a bizonyítvány átlaga, az eddig sem túl fényes 2,6-ról 2,4-re. Ha tetszik: közepesről elégségesre. Lehet tűnődni a gyenge bizalom okáról, akár a Churchill-nek (alaptalanul) tulajdonított “csak annak a statisztikának hiszek, amit én hamisítottam” mondással.
Tény azonban, hogy a könyvtári statisztika adatait az egyes könyvtárak szolgáltatják, így
– ha alacsony a könyvtárosok bizalma, akkor az vissza is hullhat a könyvtárak gyakorlatára,
– kérdés, hogy azonos módszertan alapján mérik-e a könyvtárak az adatokat, pl. ki számolja a hosszabbítást kölcsönzésnek, ki pedig nem, azaz a szakmai koordináció szintjének kérdése,
– ha a statisztika célja valahol a teljesítmények összehasonlíthatósága – a KIM kihívása link ez irányba mutat -, akkor mennyiben lehet legalábbis kétes hitelességű alapokra helyezni az értékelést, minőségügyet, rangsorolást? (MG)
KIT-információ