(Előző részek: link ) A kormányok sok-sok ágazati feladatai között a klímaszélsőségek jelentette fenyegetés mellett a versenyképes kultúra értékelődik fel kulcsterületként. A könyv világában Magyarországon épp a terület több évtizedes elhanyagolása miatt még felhasználható fejlesztési potenciál rejtőzik. A mindig maradványelven kezelt terület nemcsak kezelhető politikai prioritásként is, hanem ennek elmaradása ma minden eddiginél nagyobb hiba volna. Ehhez azonban az kell, hogy “a kormányzatok a könyvkiadást ne a szórakoztatóipar részének tekintsék, hanem stratégiai ágazatnak az oktatással egyetemben”.
A Kínától és Vietnámtól megtanulható szempontok [vö.: link ] mellé azonban természetesen oda kell helyeznünk a magunkéit is. A kínai megközelítés a könyvtárakra és a könyvtárosokra például az olvasáskultúra minőségi fejlesztésének emeltyűiként tekint.
A könyvtári rendszer képviselői
– Magas szintű információs-orientációs-navigációs szerepet játszhatnak abban a megváltozott társadalmi-kulturális térben, ahol az adat, az információ és a tudás erőforrás és hajtóerő. Egyre kevésbé saját állományukat felhasználva, s mindinkább a végtelen digitális tér tartalomvilágának szakszerű közvetítésével.
– Minden rászoruló információs viselkedésének hatékonyabbá tételével, információs műveltségük és operációképességük erősítésével. Ha valamikor az elektronikus levelezés, az internethasználat volt az aktuális misszió, ma ezekhez a hálózati tartalomvilág fogyasztásakor nélkülözhetetlen kritikai médiaismeret és a mesterséges intelligencia által nyújtott lehetőségek közvetítése csatlakozik.
– S még ezen a téten is lehet emelni: a könyvtáros céh tagjai a civilizációs kihívásokkal és az azokra adott lokális válaszokkal kapcsolatos narratívák “felerősítői”, képviselői, helyi “elosztópontjai” lehetnek – nincs olyan világ háta mögötti kiskönyvtár, amelyik ne tudna a hálózat nagyobb méretű/nagyvárosi darabjaira saját erőforrásaként tekinteni.
CeLISR