(Egy éve közöltük.) Nyugdíjas könyvtáros vagyok. Az én generációm még úgy nőtt fel, hogy “csak a szépre emlékezem” és “ne szólj szám, nem fáj fejem”. Hogyan fért volna bele mindebbe a kudarc? Most összevetem saját tapasztalataimmal az alábbi cikket link , mert veszíteni is tudni kell ahhoz, hogy nyerni tudjunk.
A svéd Örebro Megyei Régió Könyvtára 2017 óta dolgozik “Kudarctábor”-ral. (Fail Camp). A konferenciákon, találkozókon a kudarcokra vagy olyan dolgokra összpontosítanak, ahol nem minden úgy alakult, ahogy elképzelték: mi a kudarc, a kudarcok elismerése javíthatja-e a munkakörnyezete, a szervezet fejlődését? A válaszok vezettek a “Kudarctábor” elnevezéshez; az eredmény egyszerre módszer és találkozóhely.
Az ötlet a régió Read, bro’! elnevezésű együttműködési projektjéből indult. A fiatal fiúk olvasásösztönzésére összpontosító hároméves projekt nem a tervek szerint alakult. A projektmenedzserük a zárókonferencián azt mondta: inkább arról beszélne, ami rosszul sült el. Belefáradt a jó példákba és a szép konferenciákba. Ekkor jött az ötletük: Nem tehetnék az ellenkezőjét, és nem beszélhetnének inkább a nehéz és rossz dolgokról?
Ki is dolgozták a kudarcokról beszélgetés módszertanát, mert nem mindegy, kik, hogyan, kommunikálnak róla. A konferenciákon kívül csoportos beszélgetéseket szerveztek. (Az említett cikkben a csoportfoglalkozások módszerét részletesen bemutatták, amire most nem térek ki. A végcél, ki-ki kudarcaiból való közös vonások, sajátosságok felismerése, s ezekre alapozva a rossz gyakorlatokból jó gyakorlatok kidolgozása, ami változáshoz – akár innovációhoz – vezethet.)
Az önképzés mellett én ezekből próbálok építkezni:
– Kommunikációs készségek fejlesztése (Segítenek ezen a tréningek? Szerintem csak akkor lesz változás, ha az ott tanultakat valóban átültetjük a gyakorlatba. Feltétel pl. a jó munkahelyi légkör, az elfogadó csoport.)
– Információáramlás javítása (A túlzott tekintélytisztelet, pozícióféltés miatt az érdekérvényesítést külön tanulnom kell + gyűlnek a technológiai fejlődés jó gyakorlatai nálunk is)
– Másokkal való problémamegosztás (Azóta a közös megoldásra törekszem… )
– Leszokás a címkézésről (Nekem az asszertív kommunikáció segített..)
– Perfekcionizmus mérséklése (Van hová fejlődnöm.) (Szabó Eszter ny. könyvtáros)
Szabó Eszter