A vallási és kultúrtörténeti jelentőségű kéziratot Berzeviczy Klára, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Germanisztikai Intézetének adjunktusa találta meg. Berzeviczy Klára az Országos Széchényi Könyvtár német kéziratainak katalogizálását végzi, ennek során találta meg a kéziratot. A 190×135 mm nagyságú, egyetlen pergamenlapból álló kézirat mikrografikus írással készült, lavírozott tollrajz miniatúrák díszítik és a bécsi udvari könyvtár egy héber írnokának, Aaron Wolf Herlingennek kalligráfiai bravúrról tanúskodó műve.
— Felfedezés. Közös öröm. Reméljük, minél több. Ennek érekében többször is kérdeztem a Katalisten — sajnos válasz nélkül maradtam — hogy ha felmérés nincs is, legalább szakmai irányelv a dokumentumokhoz való hozzáférés szintjében. Pl. az állomány mekkora része férhető hozzá
– elektronikusan, teljes szöveggel, korlátozással / korlátozás nélkül
– elektronikusan, interneten elérhető bibliográfiai leírással
– elektronikusan, helyben elérhető bibliográfiai leírással
– egyáltalán legalább bibliográfiai leírással
– bármiféle lajstrommal
– mindezek nélkül.
Ha ugyanis lenne ilyen irányelv, pláne kataszter, akkor azonosítani lehetne a kutatandó, feltárandó fehér foltokat, jobban áttekinthető lenne az e célra fordítandó pénzek elosztása, lehetne teljesítményt mérni, és egyáltalán, jobban tudnánk, hogy mink van. Számbavétel, alapfeladat. Tudnánk legalább, hogy mink van… (MG)
Hírszerző