A Vezetéstudomány cikkének szerzői Adizes vállalati életciklus modelljének használatát ismertetik egy-két gyakorlati példát is bemutatva. A 10 lépésből álló szakasz elején (1-6. szakasz) a gyors tanulást jelentő születés, gyerek- és ifjúkor után a hanyatlási jeleket mutató szakaszok a könyvtárakban is ismerősnek tűnhetnek:
7. Arisztokrácia (A szervezet távolodik ügyfeleitől, nincs vállalkozó szellem, dominál a rutin, erősödik a formalizmus, piacvesztés, profit elapadása.);
8. Korai bürokrácia (Az összetartó erő szétmorzsolódik, sok belviszály, belső hatalmi harc, a problémák felvetőit és az újítókat eltávolítják, helyüket az adminisztrációt kiszolgáló munkatársak veszik át, a bürokrácia kezd burjánzani.)
9. Bürokrácia és 10. Halál (A szervezet alig tudja eltartani önmagát; pótlólagos, külső forrásokhoz nehezen jut, nem munkája minőségével, hanem történelmével igazolja létét, a menedzsment képtelen megelőzni a felbomlást, a szervezet befelé fordul, elszigetelődik a környezetétől, önmagát figyeli. A felső és az operatív vezetés szétválik, a szervezet érzéketlen az irányításra. Jönnek-mennek a felső vezetők, a szervezet önjáróvá válik). Leginkább rendszerek, eljárások, szabályok vannak, amelyeket többé-kevésbé betartanak. Ha a külsős együtt kíván dolgozni a szervezettel, csak nehezen tudja a rendszer falait áttörni, vagy személyes kapcsolatokat kell kiépítenie a bürokrácia megkerülésére. Bármely hirtelen változás végezhet a szervezettel. A halál akkor áll be, amikor már senki sincs elkötelezve a szervezetnek, s külső segítség sem akad (pl. állami támogatás). Jellemző, hogy a halál szakasza felé haladva egyre kevesebb gondot fordít a cég a környezetéből érkező jelek kezelésére.
A ismertetett esettanulmányok közül legközelebb a Fővárosi Vízművek Rt. esettanulmánya áll a könyvtári területhez, ahol fiatalító akciókkal növekvő pályára állították a céget.
Fiatal-e vagy öreg a könyvtári szervezetünk?
Régebbi hírforrás(ok): – F: A vállalati életciklus modellről / Göbölös Ágnes, Gömöri Katalin. In: Vezetéstudomány (2004) 10 p. 41-50, ref.: Budai László