A Netflix videótartalom-szolgáltató mindig nyom valamit az arcomba, de nincs a keresésre optimalizálva – mondja Balázs László könyvtárinformatikus. Úgy tűnik, hogy üzletileg nem a keresés funkciója fontos számára, hanem a minél nagyobb használat (s nyilván az azért kapott bevétel). Mindez nem azt jelenti, hogy ne lehetne keresni a Netflix adatbázisában. Ha pontosan tudom a címet, kiadja a találatot. De mindig, mindig(!) kínál valami más hasonlót is [párhuzam az Amazonnál: read alike list – azaz, ezt megvásárolták, keresték, azok még ezeket is kedvelték – szerk.]. Tehát: mindig van találat.
A találati halmaz megtervezéséhez a rendszer persze figyelembe veszi a keresési, illetve használati előzményeket. Ez olyan, mintha a könyvtári katalógus a kölcsönzési történetem szerint súlyozna. A Netflix nem adja kétszer ugyanazt a találati halmazt, mely a határtalan kínálat érzését kelti. Olyan nincs, hogy az összes találatot végig tudjam böngészni. Mindig új, korábban nem látott filmeket dob fel. Nem a böngészésen, hanem az ajánlaton van hangsúly – folytatja Balázs László. Nem meglepő: magához akarja láncolni a használót, nélkülözhetetlenné akar válni számára. – Mennyiben idegen / hasonló gondolat ez a könyvtár céljaihoz képest?
KIT-összeállítás