Könyvtárépítés-történelem, Szeged

Körülbelül nyolc évig szolgáltatott szenzációs híreket a médiának a Szegedi Tudományegyetem tanulmányi és információs központja. A kilencvenes években az volt a fő kérdés, hogy egyáltalán lesz vagy nem lesz. Villámgyorsan nőtt az egyetemisták száma, akkoriban vált nyilvánvalóvá, hogy az oktatók már képtelenek megkülönböztetni a hallgatókat. … Már nem szokás csendben lenni, prüttyögnek az SMS-t fogadó mobiltelefonok, angol, arab mondatok röpködnek a jó akusztikájú termekben. Bejött a hipermodern új házba a tanszéki könyvtárak anyaga, velük jöttek a tanszéki könyvtárosok. Ahonnan érkeztek, az egy igazi, álmatag szocializmusbeli világ volt, kevés munkával, sok trécseléssel, télen melegben, nyáron hűvösön. Az olvasótermeket a főbb tudománycsoportok szerint osztották fel az épület szintjein. Kicsit olyan fílingje van az egésznek, mintha a Tesco áruházban járna az ember. Minden egy helyen van, és mégis minden külön: a régi folyóirat-olvasó szellemi mindenevőknek való univerzalitása elveszett a költözésnél. Egyetlen dolog maradt a régi: az egymás mellé rakott könyvhegyek semmivel össze nem téveszthető, komoly, ódon illata.