Jobban hiszünk a megvásárolt információnak

Hajlamosak vagyunk a megvásárolt információt szignifikánsan túlértékelni — tapasztalta kutatásában Francesca Gino. E mögött feltételezhetően az áll, hogy ha egyszer megvásároltuk az információt, akkor nehéz figyelmen kívül hagyni, mert nem akarjuk veszni hagyni a befektetést. A jelenség feltehetően nem pénzben kifejezett áldozat esetén is hat (pl., ha sok időt fordítunk az információ keresésére). A kutatás eredménye kapcsán érdemes elgondolkodni: a drágább gyógyszer vagy éppen szaktanács jobban hat — legalábbis pszichésen. A diszkont-stratégia viszont nem hatékony a termék vagy szolgáltatás megbecsülését illetően. (ref.: MG)
– F: Hidden costs of buying information [interview with Francesca Gino] Nov. 8, 2004 link — E megállapítás — akár örömteli, akár nem — hat, például térítéses információszolgáltatások illetve ingyenes könyvtári szolgáltatások viszonylatában is. Mégpedig a tényleges információtartalomtól teljesen függetlenül. Álljon itt egy példa a KIT-ben korábban már részleteiben ismertetett Davenport–Prussak-féle tudásmenedzsment-könyvből: Egy nagy gyógyszergyártó cég vezérigazgatója információkat gyűjtött a malajziai piaci kondíciókról, és ezért beszámolókat kért a vállalati könyvtárostól, a marketingigazgatótól, és a stratégiai tervezésért felelős egyik idősebb elnökhelyettestől. A könyvtáros által összegyűjtött információk messze a legjobbak voltak. Gondosan összeállított feljegyzésében a Világbank és más alapvető források legfrissebb adatait is figyelembe vette. Az elnökhelyettes néhány üzleti hetilapból származó cikket ollózott össze. Mivel a vezérigazgató úgy gondolta, hogy bizonyára az elnökhelyettesé a legértékesebb munka, a könyvtáros jelentését értékelte a legalacsonyabbra. Az információt nyújtó rangja (és valószínűleg a stratégiai tervező szerepének megítélése) elfogulttá tette a döntést. Amikor a vállalat többi vezetőjének — a forrásra vonatkozó bárminemű jelzés feltüntetése nélkül — megmutatták a konkrét anyagokat, mindenki a könyvtáros összeállítását tartotta a legmagasabb szintűnek. p. 114