Folytatva a szemlézést Sonnevend Péter írásából (augusztusi 3K): Ma még minden könyvtár egyik fokmérője, tekintély-forrása az állomány. Hazai könyvtári állományainknak legalább fele tiszta holt anyag. Ez nagy baj. S hiába ‘könyveljük’ e könyveket, már nem lehet beléjük életet lehelni. (Holt anyagra csak holt lelkeket hívhatunk.) Ennél fontosabb a következő. Ha irányt veszünk a növekvő olvasói igények kielégítése, azaz a digitális könyvtár megalkotása felé, akkor nem egyszerűen nem lesz kizárólagos saját könyvtári állomány. ‘A’ könyvtári állomány, mint fogalom is átalakul. Új szimbiózisok jönnek létre a kiadói és egyéb szervezetekkel, akik a szellemi termékeket tartalmilag és formailag gondozzák (szerzői jogokat birtokolják). A Holland Királyi Könyvtár már megállapodott az Elsevierrel, a világ ma legfontosabb tudományos kiadójával, hogy annak folyóiratait és egyéb kiadványait digitális formában hosszú távon megőrzi. … Summa: aki könyvtárosként életképes könyvtárat kíván fejleszteni, digitális állományokat hozzon létre. Feltétlenül másokkal együtt. A digitális anyag megőrzéséről gondoskodjék a nemzeti könyvtár, a közreadókkal együttműködésben. – F: A könyvtár új élete. További vonatkozó cikk: Állománynagyság mint fügefalevél,
Könyv Könyvtár Könyvtáros