A könyvtáros… — helyzetfelmérés egy tényleges stratégiáért, 2.

Többen érdeklődve olvasták Sonnevend Péter írását az augusztusi 3K-ban. Érdemes e lapszámunkban ismét idézni belőle:
‘Könyvport lehelünk’, miközben ‘könyveket könyvelünk’? (az idézet forrása: link Ki tagadhatná? Ám az is a történet része (belülről nézve), hogy a könyvtár pénzeinek kétharmada-háromnegyede a könyvtáros finanszírozására megy el. 2005-ben a Könyvtári statisztika szerint 34,6 milliárdos könyvtári összkiadásból 20,8 milliárd, pontosan kétharmad. Miközben gyarapításra összesen 6 milliárd. Ha csak a közkönyvtárakat nézzük, ott és akkor a 18 milliárdnyi összesből bérkiadás 11,7 milliárd, gyarapítás 2 milliárd. Gondolatkísérlet következik (átugorható): ha a hazai bérkiadás tizedét digitalizálásra fordíthatnánk, vagyis úgy évi 2 milliárdot, abból egy év alatt legalább százezer (vagy több) könyvet „portalanítanánk”. S ha így folytatnánk, 10%-ot adva magunkból — főnixmadárként — a ‘háló’-társadalommá alakult magyarságnak: hat-nyolc év alatt a teljes hazai kiadványtermést Hess Andrástól máig leporolnánk. Az örökség ott lenne, ahol a legtöbben keresik. — Ha változik a ‘cél’: az olvasói elvárás és igény, akkor úgy kell gondolkodnunk, mint a jó vadásznak. Kicsit eléje lőni a célnak. Summa: a könyvtáros, a Könyvtár elnevezésű intézmény spiritus rectora, teremtsen mielőbb gyors átmenetet — előbb fejében, majd intézményében — a múltból és jelenből a jövőbe. Saját éthosza értelmében. Nem az a baj, ha kevesebben leszünk. A Neumann-t pedig újra kell alkotni, — esetleg úgy, mint Digitális Nemzeti Könyvtárat. – F: A könyvtár új élete / Sonnevend Péter