Közkönyvtári kölcsönzések utáni jogok, jogdíjak rendszere — Public Lending Rights

A hetvenmilliárdos hazai könyvpiacon minden ki van találva, kivéve, hogy miből lát pénzt a szerző. Nagy eladásokra nem számíthat, így jól jönnének számára a reprográfiai és a közkönyvtári kölcsönzési jogdíjak. Ez utóbbi, a Public Lending Rights új Magyarországon. Rendszere és jogkezelő szervezete már van. Pénz mégsincs. Miért? — A rendszer leegyszerűsítve az, hogy a nyomon követhető közkönyvtári kölcsönzések után járjon jogdíj, amelyet egy jogkezelő szervezet a kölcsönzések arányában feloszt. Azt a pénzt, amely már lejárt szerzői jogú művek után járna, szintén feloszthatja, vagy költheti ösztöndíj-programokra, irodalommal, olvasás-népszerűsítéssel összefüggő projektekre. Az EU nem szabja meg, honnan teremtődjön ehhez forrás, összeadják-e a könyvtárak, a piaci szereplők, vagy a kulturális büdzsé különítsen el erre valamennyit. Mindenre akad példa az unióban. Minálunk — már csak ilyen államfüggők vagyunk — az OKM (Oktatási- és Kulturális Minisztérium) ajánlott meg 200 milliót az induláshoz. Egyébként hasonló az észt és a szlovén példa is. A könyvtáraknak nálunk — s ezek szerint másutt is van ez így — nem lett volna ennyi pénzük. Meg is alakult a felosztáshoz szükséges jogkezelő, a MISZJE, a Magyar Irodalmi Szerzők Jogvédő és Jogkezelő Egyesülete, s az írók lassanként el is kezdtek belépni a szervezetbe. A MISZJE néhány mintakönyvtár kölcsönzéseit követi s ennek alapján oszt majd pénzt, illetve a fennmaradót pályázati úton projekteknek osztja szét. Tíz írószervezet alapította, minden szervezetből két-két tag magánemberként alapítója az egyesületnek, s tag lehet bármely magyarországi vagy határon túli, magyar nyelven publikáló szerző; a szervezet alapszabálya itt letölthető. – F: júl. 18.