A könyvtárakban fellépő konfliktusoknak a vártnál gazdagabb irodalma van. Ebben szerepel, hogy a konfliktusok egyik fő forrása a könyvtárak többségében a bürokratikus struktúra és a szakmaiság szembenállása. Csoportközi konfliktusok forrása a feldolgozó részleg és az olvasószolgálat személyzetének felfogásbéli különbözősége, az az érzés, hogy az első csoport teljesítményétől függ a második. Ezt erősíti a legtöbb könyvtárosképző intézmény is, ahol lényegesen nagyobb hangsúlyt kapnak a feldolgozási feladatok, mint a közönség-(olvasó)szolgálati tevékenység.
Egy könyvtár napi rutinjában a konfliktustermő helyek: vezetőség-feldolgozó osztály, feldolgozó osztály-olvasószolgálat, olvasószolgálat-használó. A konfliktus létrejöttében pedig leginkább a kommunikáció, illetve annak hiánya vagy nem megfelelő volta játszik főszerepet. Többen mutatnak rá a szemantikai problémákra, az elégtelen információcserére, mint előre látható konfliktusok forrására. A főnökök-beosztottak közötti konfliktusok nagy része is a nem megfelelő kommunikációra vezethető vissza. A belső konfliktusok legtöbbször a megfelelő munkafolyamatok kialakításával, a munkatársak és a csoportok közötti viszonyok átalakításával megoldhatók. A külső – a könyvtár és az olvasó közötti — konfliktusok legjobb ellenszere a megfelelő kommunikációs rendszer kialakítása. – F: Konfliktus a könyvtárban. Alapvető elem? / ref.: Mohor J
Könyvtári konfliktusok — feszültség a bürokratikus struktúra és a szakmaiság között
Régebbi hírforrás(ok): Könyvtári Figyelő, 2008/1., Manci: link