Lengyel könyvtárak — az elszalasztott lehetőségekről is szólnak

Ha csak a statisztikai adatokat nézzük, akkor is érzékeljük, hogy a lengyel könyvtárügyet súlyosan megrázta a rendszerváltás után kialakult helyzet: a nyilvános könyvtárak száma 10.300-ról 8 és félezerre esett vissza. A kétségtelen pozitívumokon túl (megszűnt a cenzúra, illetve az ideológiai alapú központi irányítás) meghatározóak lettek a gazdasági megfontolások. Lengyelországban ezt a váltást nehezen és fájdalmasan élte meg a társadalom – és annak részeként a könyvtárosság. Pedig a szakma részéről többször is megfogalmazódott, először 1990-ben, hogy rendezzék a vitás kérdéseket. Az 1997-es könyvtári törvény azonban az állami akarat érvényre jutását tükrözte. A minisztérium szinte csak a kutató-elemző tevékenységet, a folyamatok koordinálását vállalta magára, a finanszírozás terhét ugyanakkor áthárította az önkormányzatokra. Nem csoda, ha tömegesen zárták be a könyvtárakat, bocsátották el a munkatársakat, és a tendenciát az egyébként szervezett és nagy létszámú szakszervezetek fellépése sem tudta megváltoztatni.
Új megpróbáltatást hozott az önkormányzatokról szóló törvény 1999-es módosítása. Az addigi 49 vajdaság helyén ekkor alakították ki a ma is működő 16 közigazgatási egységet, és vezették be a megye fogalmát. A lépés újabb elbocsátásokat, a magasan képzett kollégák helyét átvevő (olcsóbb), szakképzetlen munkaerő felvételét, más profilú intézményekkel való nagyarányú összevonást jelentett. Mivel nem tisztázták előzetesen, hogy mit jelent majd a megyei és városi könyvtárak munkamegosztása a gyakorlatban, így nem meglepő, hogy a kényszermegoldások következtében a 380 megye 3/4-ében ma sem a törvénynek megfelelő állapotok uralkodnak. – F: A könyvtárügy átalakulása Lengyelországban az 1989-es rendszervátozás után / ref.: Vasbányai F.