Ne privatizáljuk az egész közkönyvtárt, de…

Egy közelmúltbeli dán minikonferencia fő üzenete volt, hogy a közkönyvtár egésze nem privatizálható, a demokratikus társadalomban betöltött szerepe és történeti tradíciói alapján sem. Ez a megállapítás azonban egyáltalán nem áll bizonyos könyvtári partnerségekre, tevékenységekre. Egyrészt az egységes kulturális központ ideája jelenik meg, ami szolgáltat mindent a helyi környezet számára, áthidalva a kultúrával kapcsolatos intézményi korlátokat. Másrészt a könyvtárak rámozdulhatnak az oktatási tevékenységen keresztül (külső szereplőkkel összefogva) komoly oktatási piaci résekre. Harmadrészt például a Dán Nemzeti Könyvtár modern Fekete Gyémánt épületében néhány kulturális termékekkel foglalkozó bolt is megvetette a lábát, gyümölcsöző együttműködést alakítva ki az intézménnyel. Így a rendezvényszervezéstől, kávézón, filmvetítésen át a könyvesboltig tartó kereskedelmi tevékenység erősít rá a meglévő könyvtári kulturális központ profilra. Egyes szolgáltatások kiszervezése, vagy kvázi kiszervezése más közszolgáltatást végzőkkel összefogva, erősítheti a hatékonyság mellett a könyvtár helyi társadalmi beágyazódását is. A kulturális szinergiák hasznosítására jó példa a kulturális központként működő koldingi, illetve middelfarti könyvtár (Baranyi Flóra blogján link mindkettőről találhatók képek). Tehát e módszert egyáltalán nem tekintik az ördögtől valónak. A helyes használat területét kell megtalálni. (ref.: Németh Márton) – F: ápr. 16.