Az élő könyvtár igazából mentálhigiéniai tevékenység, mely könyvtárban is végezhető. A használó embert kölcsönöz ki, és — általában — fél órát beszélgethet az illetővel. Az ötlet a dán Ronnie Abergeltől származik és az a lényege, hogy a kölcsönözhető könyvek olyan élő személyek, akikkel szemben a társadalom java része valamiféle előítélettel van. Hogy ez csökkenjen, vagy ami még jobb, megszűnjön, bíztatták az olvasókat: nézzenek a borító mögé! A könyvtár szabályai:
– Csak azok a beiratkozott olvasók kölcsönözhetnek könyvet, akik elfogadják a könyvtár szabályait.
– Egyszerre csak egy könyv kölcsönözhető.
– A könyv egy órára kölcsönözhető, utána vissza kell vinni. Az olvasó maximum még egy órával hosszabbíthatja meg a kölcsönzési időt a könyvtárosnál.
– Az olvasónak a könyvet ugyanolyan fizikai és lelki állapotban kell visszaszolgáltatnia, ahogy azt kikölcsönözte. Tilos a könyvet megrongálni, a lapokat kitépni vagy elszakítani, étellel vagy itallal leönteni és méltóságában bármilyen módon megsérteni. Az olvasó felel a könyv állapotának megőrzéséért.
– Az olvasó elfogadja, hogy a könyv bármikor megszakíthatja a beszélgetést, ha úgy érzi, hogy az olvasó nem megfelelő módon bánik vele, vagy méltóságát megsérti.
Katalógusból lehetett kiválasztani a kívánt ‘könyvet’. Számos kötet több nyelven is elérhető volt, de szükség esetén biztosított volt a ‘szótár’ is. A teljesség igénye nélkül a könyvtári állomány: alkoholista, ex-bankrabló, roma, leszbikus, fogyatékkal élő, feminista, BKV-ellenőr, rendőr, könyvtáros(!), muszlim menekült. A Szigeten többször előfordult, de volt már a BME-OMIKK-ban is. A Times Online tegnapi számában a jelenségről, mint az angol könyvtárak új felkapott szolgáltatásáról számol be. – F: ápr. 22.