Távhasználat-növekedés — lufi, vagy az elismertség mutatója?

Olvasgatom az OKM könyvtári összefoglalóját … Egy adatot azért kiemelnék: a távhasználók száma 2001 és 2006 között rendkívüli módon megnőtt, az én munkahelyem esetében (itt az egyéb nyilvános könyvtár kategóriába tartozunk) majdnem nyolcszorosára. Nekem, mint könyvtárosnak viszont a saját érdekemben is ügyelnem kell arra, hogy ezek a láthatatlan könyvtárlátogatók is megjelenjenek a statisztikában. Mert előfordulhat, hogy a kórházigazgató vagy egyéb fenntartó hirtelen ötlettől vezérelve meglepetésszerűen ellátogat hozzánk és úgy találja, hogy az olvasóteremben és a kölcsönzőben éppen ott lévő két-három olvasó kiszolgálására elég egy könyvtáros is, a másik kettő akkor akár le is építhető. Ilyenkor valamivel meg kell tudnom győzni őt arról, hogy a másik két kolléga az irodában nem a körmét reszelgeti vagy a számítógépen pasziánszozik éppen, hanem ugyanúgy dolgozik, pusztán annyi a különbség, hogy akinek éppen irodalmat kutat vagy fénymásol, az a kórház (vagy az ország) másik végében várja az információt és nem a kölcsönzőpultnál. – F: febr. 21.
— Attól tartok, hogy az ‘offline’ adatok anomáliáihoz hasonlóan (a megkérdezettek nyilatkozata szerint 11%, a könyvtárak statisztikai jelentése szerint 23% a könyvtárhasználó), az online látogatási adatok sem teljesen egyértelműek. Szívesen olvasnék olyan felmérés-eredményt, melyben az ‘utca embere’ nyilatkozna arról, hogy az utóbbi évben hányszor és mire használta a könyvtárak webes felületeit, illetve érte el a könyvtárakat telefonon, és hogy milyennek találta ezeket. Ugyanis jól érdemes megalapoznunk a blogban jelzett érveket. (MG)